Tudom, milyen kihívást jelent szülőként, amikor azt látod a gyermekeden, hogy iskolába indulás előtt feszült és tele van aggodalommal. Minden bizonnyal ilyenkor bármit megtennél, hogy jobban érezze magát, mégis előfordulhat, hogy tehetetlennek érzed magad. Hogyan segíthetsz ilyenkor leghatékonyabban?

Az iskolai szorongás bármilyen életkorban előfordulhat. Számos esetben befolyásolja a tanulmányi eredményt, ráadásul a szociális kapcsolatokra és a viselkedésre is hatással van. Meghatározó jelentőségű a mielőbbi felismerése, hiszen a gyerekek sokszor 8-9 órát is az iskolai közegben töltenek. Nem mindegy, hogy ez alatt az idő alatt hogyan érzik magukat.

Néhány ötlet következik arra az esetre, ha időnként azt tapasztalod, hogy gyermeked reggel nem akar iskolába menni, ideges, esetleg szokatlanul húzza az időt indulás előtt.

1. A reggeli szorongás sokszor csak a jéghegy csúcsa. Érdemes kideríteni, hogy pontosan mi rejtőzik mögötte. Előfordulhat, hogy fáradt, kudarcélménye volt előző nap, izgul az aznapi dolgozat miatt, összeveszett az egyik barátjával, fáradtnak érzi magát, és még sorolhatnám. Próbáld meg a beszélgetés során ösztönözni gyermekedet, hogy nevezze meg az érzéseit, sokszor már ez felszabadító erővel bír. Ezután pedig lehet megoldási stratégiát keresni, vagy arról beszélgetni, mi segítene az adott helyzetben.
2. Teremts elfogadó környezetet! Biztosítsd gyermeked arról, hogy bármit nyugodtan elmondhat. Vedd komolyan, amit mond, akármilyen apróságnak is tűnik. Neki ez most központi téma, és fontos számára. Ha érzi, hogy figyelsz rá és őszintén támogatod, valószínűleg bátrabban meg tudja fogalmazni, ami zavarja, és akár bővebben kifejti majd egy későbbi, nyugodtabb pillanatban. Ha otthon is gyakori téma, és a mindennapi élet része az élményekről és az érzésekről való beszélgetés, az kiemelten fejlesztő hatással van a gyerekek érzelmi intelligenciájára. Néhány kérdés, ami előre mozdíthatja a párbeszédet a mindennapi beszélgetések során, és a szorongás okára is rávilágíthat: Kivel játszol szívesen, és kivel kevésbé? Van, akitől meg szoktál ijedni? Melyik a napnak az a része, amit nem annyira vársz?
3. Miután meghallgattad és biztosítottad a támogatásodról, fogalmazzatok meg néhány lehetséges gyors megoldási tervet. Kitalálhattok átmeneti megoldásokat addig, amíg érdemben tudtok beszélgetni a témáról. Gyorssegítség lehet például, ha tudtára adod, hogy milyen nagyra értékeled, hogy a szorongás ellenére tőle telhető módon megírja a dolgozatot, ami miatt nagyon izgul. Amikor a gyerekek idegesek, az izmaik is megfeszülnek, ami könnyen fej- vagy hátfájáshoz vezet. Ezért a "Szoríts és lazíts" gyakorlat is átmeneti segítség lehet: kérd meg, hogy szorítsa ökölbe a kezét, majd lazítsa el, és ezt többször ismételje meg

Ha rendszeresen tapasztalod gyermekednél a szorongást, vagy tartóssá válik, érdemes pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérni.

Kiemelten fontos a megoldás keresésében a gyerekek aktív bevonása is. Érdemes megkérdezni, hogy mi lenne számára a legnagyobb segítség, hogyan tudna hosszú távon aktívan megbirkózni a helyzettel, mit tud most tenni. A megoldáshoz az otthoni támogató környezet is nagy szerepet játszik: a rendszeres beszélgetés, a nyílt konfliktuskezelés és a felelős, közös döntéshozatal bizonyos ügyekben elősegíti az önbizalom és az érzelmi intelligencia fejlődését. Ugyanakkor az iskolai közeg is rengeteget számít, hiszen ideális esetben ez az a hely, ahol kipróbálhatják magukat újabb és újabb helyzetekben, megtanulnak együttműködni, és ahol sikerélményük van.

A 3. Demokratikus Nevelés Konferencián tapasztalt szakértők mutatják be, hogyan lehet a tanulást szabadabbá, örömtelibbé és eredményesebbé tenni, nagyobb hangsúlyt helyezve a tanulás közös megtervezésére, az elfogadó légkörre, a nyílt konfliktusmegoldásra és a valódi önkormányzatra. Megtapasztalhatod, milyen pozitív változásokat hozhat ez a szemlélet az iskolákban, az óvodákban, a bölcsődékben és a családban.

Te is szeretnéd, ha gyermeked nem unottan és ásítozva ülne a tanulnivaló fölött, hanem hatékonyan elsajátítaná a tananyagot? Megspórolva ezzel az időt, amit aztán pihenésre, sportra, játékra, vagy bármi másra tud szánni.

Fogalmad sincs, hogyan segíts neki, mert téged sem tanítottak meg hatékonyan tanulni? Szerencsére rengeteg hasznos módszer létezik, ami megkönnyíti és színesebbé teszi magát a tanulás folyamatát. Ráadásul az eredményes tanulási módszerek később is a gyerekek javára válnak, bármilyen tudást kell elsajátítaniuk a folyamatosan változó világ kihívásai közepette.

1. A vizualitás ereje – A jegyzet- és vázlatkészítés lényege, hogy az összefüggéseket is ábrázoljuk benne. Sőt, nyilak, minták, formák, színek használatával még szemléletesebb és átláthatóbb lesz. A lényeget érdemes valamilyen formában megjelölni, például aláhúzni, vagy szövegkiemelővel kiemelni. Már az elkészítése is óriási mértékben segíti a tanulást. Később az ismétlésre, felelevenítésre is tökéletesen alkalmas.

2. Részekre osztás – Veled is előfordult, hogy az utolsó pillanatban tanultad meg a leckét egy vizsgára? Később pedig csodálkoztál, hogy bár közvetlenül utána még viszonylag pontosan emlékeztél rá, hetek vagy hónapok elteltével szinte egyáltalán nem tudtad visszaidézni a tanultakat? Ennek az az oka, hogy nem tudott elmélyülni a tudás. Éppen ezért érdemes kisebb részletekre osztani a megtanulandó anyagot, és időben is külön-külön elhatárolva megtanulni a kisebb egységeket. Így újra meg újra vissza kell emlékezni az addig tanultakra, ezáltal jobban rögzülnek az információk.

3. El tudod magyarázni? – Kérd meg gyermekedet vagy tanítványodat, hogy magyarázza el neked, vagy akár saját magának, amit megtanult. Ha például történelemről van szó, mesélje el az adott csata okát, eseményeit, összefüggéseit és következményeit. Így garantáltan kontextusba tudja helyezni a tanultakat. Ráadásul mesélés közben felmerülhetnek olyan részletek, amelyekről kiderülhet, hogy nem érti, és még utána kell nézni vagy pontosítani.

   

4. Tanulókártyák – Készítsetek vagy szerezzetek be tanulókártyákat! Elkészítés esetén érdemes a lényeget kártyákra kiírni, jelölve az összefüggéseket. Szótanulásra, vagy fogalmak elsajátítására is kifejezetten hatékony módszer. Ebben az esetben fontos szem előtt tartani, hogy amelyikre tudja a választ, azt a kártyát is tegye vissza a pakliba. Ugyanis a többszöri ismétlés segíti a bevésődést.

5. Öt pont – Ha hosszabb, vagy éppen kifejtősebb tananyagról van szó, érdemes 5 kulcsszót kiemelni és megjegyezni. Ha ezt az öt pontot sikerül fejben tartani, az azért nagyon praktikus, mert ez alapján már könnyen felidézhetők a szorosan vagy lazábban hozzá kapcsolódó információk.

6. Példák – A népdalok gyakori motívuma a virág. "Tényleg, például a Két szál pünkösdrózsa!" – hangzott el az egyik magyarórán. Ha van jól ismert, vagy személyes példa a tanultakkal kapcsolatban, máris nem a "levegőben lóg" a téma, hanem egy már meglévő ismerethez kötődik. Így pedig nagyságrendekkel könnyebb megjegyezni.

A fenti módszereket kombinálni is lehet egymással, így még könnyebben megjegyezhetők lesznek az új információk. Hatékony energiabefektetéssel pedig garantált a sikerélmény. Melyik technikát fogjátok kipróbálni?

A rövid ideig tartó stresszel bárki képes megbirkózni, de mi van akkor, ha azt látod a gyermekeden, hogy egyre többet szorong? Lehet, hogy azt veszed észre, hogy reggelente feszülten húzza az időt, és nem akar iskolába menni. Esetleg esténként alig tud elaludni, és ha elaludt, akkor is nyugtalanul forgolódik.

A szorongás alapesetben egy normális reakció arra, amikor veszélyt észlelünk. Felhívja a figyelmünket, és arra ösztönöz, hogy készüljünk fel: harcoljunk, meneküljünk vagy váljunk mozdulatlanná. A stresszhelyzetekben megnő az adrenalinszint, fokozódik a véráramlás, megfeszülnek az izmok. Az agy arra késztet, hogy mielőbb oldjuk meg a problémát. Ennek érdekében pedig ilyenkor megemelkedik a stresszhormonok szintje.

Ez az ősi válaszreakció ma is sok esetben megjelenik. Viszont ami az őskorban a túlélést jelentette, az a mai stresszhelyzetekben kevésbé válik hasznunkra. Ha nincs valós "fizikai" veszély, vagy legalábbis nem kell az erőnket összeszedve megküzdeni valakivel, a "készenléti" állapot nem sokat segít. Sőt, ha rendszeresen vagy tartósan megjelenik a szorongás, további lelki és testi tüneteket is okozhat. Megakadályozhat abban is, hogy azt tegyük, amit valóban szeretnénk. A stresszes helyzetek felhalmozódása pedig szintén hasonló következményekkel jár. Az elmúlt években ilyen hatással volt a gyerekek nagy részére a vírushelyzet, és annak következményei: megváltoztak a tanulási körülmények (az iskolai szorongás leküzdéséről ITT olvashatsz bővebben), felborult a napi rutin, az egészséggel kapcsolatos aggodalmak, a családban további konfliktusokat idézhettek elő a szülők munkavégzésének új körülményei, és még sorolhatnám.

Ráadásul a gyerekek kevésbé képesek szabályozni a stresszt, ugyanis az agy 25 éves korig változik és fejlődik. A prefrontális kéreg, amely az impulzív viselkedésért és az indulatok kezeléséért is felelős, körülbelül ebben az életkorban éri el a "felnőtt" fejlettségi szintet. Tehát türelemre is szükség van, mert emiatt sem várható el egy gyerektől, hogy felnőtt módjára tudja feldolgozni a napi élményeket és kezelni a stresszt. Ez még fokozottabban arra hívja fel a figyelmünket, hogy figyeljünk oda rájuk, és segítsünk nekik megbirkózni a szorongással, ha arra van szükség.

A stresszhelyzetek mindegyikét lehetetlen kiiktatni, de azt meg lehet tanítani, hogyan kezeljék a gyerekek a felmerülő nehéz érzéseket. Az egyik cél a megelőzés mellett a rugalmas és hatékony "alkalmazkodási" vagy megküzdési képesség, más néven reziliencia kialakítása. Ha az aggódás és a szorongás túlságosan gyakorivá válik, vagy további tüneteket okoz, érdemes pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét igénybe venni. Ha a szorongás csak néha jelenik meg, rövid ideig tart, vagy szeretnénk megelőzni, mi is segíthetünk néhány jól bevált módszer megtanításával.

• Naplóírás – Kérd meg gyermekedet vagy tanítványodat, hogy akár napközben, amikor eszébe jut, vagy a nap végén írja le, milyen stresszes események történtek vele, mi váltotta ki, mit érzett, hogyan reagált, mit tett, sikerült-e megnyugodnia, és ha igen, mitől. A naplóból kirajzolódhatnak kulcsfontosságú mintázatok, amelyekből világossá válnak a fő stresszhelyzetek. Ez segít arra is rátalálni, mi a legjobb megküzdési stratégia számára.
• Napi "jóllét" – A megelőzésben, de a szorongás kezelésében is sokat segít a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, az elegendő alvás megléte, valamint a rendszeres mozgás és a friss levegőn töltött idő.
• Napirend – A napi rutin megléte sokat segít a biztonságérzet kialakításában. Ha sok minden változik egyszerre, fokozottan szükségük van a gyerekeknek kiszámítható, biztos pontokra. Alakítsátok ki a reggeli készülődés pontos menetét, vagy jelöljetek ki bizonyos napokat, amikor mindig együtt vacsorázik a család.
• Tudatos jelenlét – A jelen pillanatra koncentrálás (mi történik éppen körülötte, mit érez a testében stb.) segít, hogy elkerülje a negatív gondolatokkal teli spirált, aminek a vége sokszor a múlton való rágódás vagy a jövőn való aggódás.

Természetesen minden gyerek életében előfordul, hogy kisebb-nagyobb mértékben megjelenik az aggódás és a szorongás. Gyakran nem is tudják pontosan kifejezni, mi van bennük, mit éreznek. Ezért nagyon lényeges, hogy nem helyettük megoldva a problémát, de amikor szükséges, segítsünk nekik akár a megfogalmazásban, akár a stratégia kialakításában. Már ezzel sokszor megragadhatjuk a probléma gyökerét, és elejét vehetjük annak, hogy a szorongás tovább fokozódjon. 

Gondolkodtál már azon, hogy a düh mögött valójában mennyi egyéb ok és érzés állhat a gyerekek esetében is? A dühnek különböző megnyilvánulásait látjuk nap mint nap, de az igazi oka és a gyökere sokszor rejtve marad, nem látható. Sőt, több kiváltó oka is lehet egyszerre.

Emlékszem, mennyire sokat számított, amikor például tanárként sikerült rátalálni egy-egy valódi okra a gyerekek agresszív viselkedése mögött. Volt, hogy a kialvatlanság húzódott a háttérben. Előfordult az is, hogy kimaradt a reggeli, vagy éppen igazságtalanság történt valamelyik órán, hogy a folyamatos iskolai túlterheltségről ne is beszéljünk. Sőt, egy alkalommal a következő mondat hangzott el az egyik gyerek szájából, aki verekedésbe keveredett: "Azért haragudtam, mert az órán, amikor játszottunk, a másik gyereknek jobban szurkolt a tanár néni." Bár erről szó sem volt, a beszélgetés során végül kiderült, hogy azért volt erre különösen érzékeny, mert otthon három napja nem tudott a szüleivel beszélgetni, ráadásul a testvérének adtak igazat egy vitás kérdésben, ami szerinte igazságtalan volt. Ez halmozódott fel benne napok óta.

Értékes felismerés volt látni, hogy amint meg tudták fogalmazni a düh igazi hátterét a felszínes válaszok helyett, "varázslatos" módon a harag is egy csapásra kioldódott. Ekkor már felszabadultabban lehetett megoldást keresni a valódi problémára. A düh nehéz érzése pedig innentől kezdve nem kontrollálatlan viselkedésben nyilvánult meg.

Sokszor csak a jéghegy csúcsát látjuk, de azt nem, hogy mi van a mélyben. Ilyenkor – külső szemlélőként – könnyen hajlamosak lehetünk verekedősnek, hisztisnek, problémásnak elkönyvelni egy gyereket. Közben pedig előfordulhat, hogy arról van szó, hogy olyan hatások érték, amivel mi sem tudtunk volna jobban megküzdeni a helyében, mint ő.

Ahhoz, hogy eldöntsd, vajon hirtelen haragról van-e szó, vagy valami más ok áll a háttérben, érdemes kitüntetett figyelmet fordítani a gyermekedre, tanítványodra, és legalább egy kis időre csak rá figyelni. Minden gyerek a saját problémáját látja a legnagyobbnak, ami abban a pillanatban központi kérdés számára. Ezért semmiképpen ne kicsinyítsd le, bármiről is legyen szó. Ha beszélgettek, hallgasd meg minden egyes félelmét. Előbb-utóbb előkerül az aktuális központi ok, ami valójában a viselkedése mögött áll.

Okok, amelyek legtöbbször a düh érzése mögött állnak:

• túlterheltség
• éhség
• csalódottság
• meg nem értettség
• igazságtalanság
• magányosság
• frusztráció
• és még folytathatnám a sort...

Ha sikerül rávilágítani a harag valódi okára vagy okaira, sokkal könnyebb mederbe terelni ezt a nem könnyű érzést. Bár sokszor csak "tűzoltásra" és felszínesebb megoldásra van idő, de ha van rá mód, megéri több energiát és időt rászánni, mert a probléma a valódi okra rátalálva szüntethető meg.

Ismered azt az érzést, amikor a reggeli indulás előtt tanácstalanul próbálod kitalálni, hogyan segíts gyermekednek a szorongás leküzdésében, mert aznap egy nehéz dolgozat következik? Vagy amikor néha hasfájásra panaszkodik, de pontosan tudod, hogy valójában iskolai dolog áll a háttérben?

Az iskola ideális esetben egy olyan hely, ahol a gyerekek teret kapnak a tanulásra és a tapasztalatszerzésre, ahol kipróbálhatják magukat új helyzetekben, gyakorolják a kulturált véleménynyilvánítást, ahol sikerélményük van. Ebben pedig olyan felnőttek segítik őket, akikhez bizalommal lehet fordulni. Ráadásul az iskola rengeteg kialakuló barátság helyszíne is.

Tanárként rengeteg olyan területet láttam, ami miatt aggódni kezdtek a gyerekek. Előfordult, hogy például egy szigorú tanár nehéznek ígérkező dolgozata előtt tízórai szünetben képtelenek voltak egy falatot is enni a szendvicsükből, miközben feszengve álldogáltak a terem előtt. Volt, hogy túl nagynak érezték a nyomást, féltek a hibázástól, nehezen tudtak beilleszkedni, túlterheltek voltak, és felszínre kerültek olyan esetek is, hogy valakit iskolai bántalmazás ért. Sőt, a baráti kapcsolatok felbomlása vagy konfliktusa is jelentős érzelmi teher tud lenni számukra. 

Az iskolai szorongás jelentkezhet alvási nehézség formájában, megnyilvánulhat fej- és hasfájásban, de ide tartozik a felszerelés túlellenőrzése, a romló osztályzatok, és az is, ha túl csendessé, vagy éppen ellenkezőleg, túl hangossá válnak a gyerekek, és még folytathatnám a sort.

Ha az aggódás túlságosan gyakorivá válik, érdemes pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét igénybe venni. Ha a szorongás csak néha jelenik meg, vagy rövid ideig tart, néhány jól bevált módszerrel segíthetünk leküzdeni:

1. Kérdezd meg, hogy pontosan mit érez, miért aggódik! Lehet, hogy túl egyszerűnek hangzik, de az érzések kifejezése is csökkenti a stresszt. Ha beszélgettek, hallgasd meg minden egyes félelmét. Ha kisebb gyerekekről van szó, segítheted szavakkal kifejezni, mert lehet, hogy nehezebben tudja megfogalmazni, vagy nincs még megfelelő kifejezése rá. Ebben segítenek pl. az érzelemkártyák. Nagyon lényeges, hogy ne tereld el a figyelmét és ne kicsinyítsd az aggodalmait, mert neki ez most központi kérdés.
2. Segíts neki a napi rutin kialakításában! A napi rutin megléte sokat segít a biztonságérzet kialakításában. Ha már előző este össze van készítve a felszerelés, ha megvan a reggeli készülődés menete, sokkal nyugodtabban indul a nap. Sokszor az is sokat segít, hogy előző nap együtt nézitek át a házi feladatot, amíg lassan önállóan is képes nem lesz rá.
3. Beszélgessetek a lehetséges megoldási módokról! Javasolhatsz példákat arra, hogy mivel és hogyan tudja kifejezni az érzéseit (pl. rajzolás, történetírás stb.), majd kidolgozhatjátok együtt a lehetséges megoldási stratégiát. Lényeges, hogy biztosítsd róla, közösen megoldást tudtok keresni a problémára.
4. Készítsetek "nyugi-befőttesüveget"! Írjatok össze általános szorongáscsökkentő ötleteket (pl. sportolás, séta, zenehallgatás stb.) kis papírokra, és dobjátok bele őket egy befőttesüvegbe. Ha a gyermeked éppen tanácstalan, hogyan tudna megnyugodni, húzzon egy cetlit belőle.
5. A nap végén tekintsetek vissza közösen a napra! Az ilyen beszélgetések nagyon jók arra, hogy még jobban megismerjétek egymást, ráadásul rengeteg dolog kiderülhet egy-egy elejtett megjegyzésből is, ami esetleg az iskolai szorongásban szerepet játszik. Beszélgetésindító kérdésként kiváló például: Mire vagy ma büszke? Melyik volt a nap legszebb/legérdekesebb pillanata? Mit tennél holnap máshogy, mint ma?

+1 tipp: Adj neki teret és lehetőséget, hogy amennyire lehet, ő találja ki a stratégiát és ő küzdjön meg a problémával. Ez növeli az önállóságot, az önbizalmat, valamint a kompetencia érzését a saját élete felett. Erre pedig felnőtt korában is hatalmas szüksége lesz. Természetesen fontos a tudtára adni, hogy mellette állsz, és bármikor fordulhat hozzád. Ugyanennyire lényeges, hogy azon a ponton, amikor már túl nagy mértéket ölt a szorongás, akár külső segítséget is igénybe vegyetek.

A mai felgyorsult világban, amikor a teljesítménykényszer egyre nagyobb méreteket ölt, és a gyerekek sokszor napi 8-9 órát az iskolában töltenek (többet, mint egy felnőtt a munkahelyén), elengedhetetlen a lelki egészségre és az érzelmi intelligenciára is figyelmet fordítani. A fenti tippek abban az esetben is jó szolgálatot tesznek, ha még nem alakult ki a szorongás, és szeretnétek megelőzni. Mert a lelkiállapot az iskolai teljesítményre is óriási hatással van.

További hasznos eszközökért látogass el a Mesevonal oldalra.

Néhány héttel ezelőtt elkezdődött az óvoda és az iskola, ami a gyerekek érzelemvilágára is óriási hatással van a mindennapokban. A közösségben ilyenkor természetes módon megszaporodhatnak a konfliktusok, ezért az érzelmi intelligencia is hatalmas szerepet kap. Az egyik leggyakoribb kérdés az szokott lenni, hogy mit lehet kezdeni a düh és a harag érzésével.

• fogcsikorgatás
• heves szívdobogás
• izomfeszülés
• kipirult arc
• ökölbe szorított kéz
• felgyorsult beszéd vagy éppen megnémulás

Ha a gyerekek felismerik magukon ezeket a jeleket, utána sokkal könnyebb tudatosan irányítaniuk a folyamatot. Fontos, hogy nem elfojtásról van szó, mert akkor másik helyzetben vagy a legváratlanabb pillanatban fog kitörni! Sokkal inkább arról, hogy felismerjék, ki tudják fejezni, ami bennük van, majd a megfelelő mederbe tudják terelni. 

Ráadásul mindez nemcsak az indulatkezelésre, hanem az önbizalomra is hatással lesz, mert a kompetencia érzését is növeli a gyerekekben a saját viselkedésükkel kapcsolatban. Végső soron pedig talán ez az egyik legfontosabb cél.

A játékot és a figurát eredetileg nem gyerekeknek hozták lére, de sajnos a YouTube-on is könnyedén rátalálhatnak akár a legkisebbek is.Ha pedig rá is kattintanak, egy hozzá kapcsolódó dalra bukkannak, amelynek a szövegében ilyen mondatok szerepelnek:

„Az én nevem Huggy Wuggy

Éles fogaim véresen hagynak

Soha ne nevezz csúnyának

Ölelj, amíg meg nem halsz."

(...)

"Tudom, hol bujkálsz.

Nem tudod, hogy mögötted vagyok?

Közelebb, mint gondolod."

A klasszikus tündérmesék is telis-tele vannak félelmetes szereplőkkel, mint például a boszorkány, a sárkány vagy a gonosz mostoha. A különbség az, hogy a gyerekek mesehallgatás közben általában éppen annyira félelmetesnek képzelnek el egy szereplőt, ami még biztonságosan belefér a saját érzelemvilágukba. Ezek a gonosz és ijesztő figurák megtestesítik a gyerekekben lévő szorongást, amit gyakran meg sem tudnak fogalmazni, így sokszor a mesék segítségével tudnak ezek az érzelmek alakot ölteni. Ezáltal "megszelídíteni" is könnyebb. Ráadásul a mesékben ott van a feloldás: győz a jó.

Érdemes beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy találkoztak-e már a Huggy Wuggy jelenséggel, milyen érzések vannak bennük, és  fontos nyomatékosítani, hogy egy ártalmatlan plüssfiguráról van szó, aki nem tudja bántani őket.

Már szinte jobban szorongsz, mint ő, mert közeledik az ottalvós tábor időpontja, és tudod, hogy honvágya szokott lenni? Vagy éppen a nagyszülőknél tölti a hétvégét, és szeretnéd, ha a lehető legjobban telne számára ez a pár nap? 

A honvágy és a hozzá kapcsolódó szomorú érzés teljesen normális jelenség. Nem jelenti azt, hogy gond lenne a gyermekeddel. Tudtad, hogy az ismeretlen környezet és az új emberek jelenléte azt az üzenetet küldi ilyenkor a gyermeked agyának, hogy sürgősen biztonságra van szüksége? Ez tehát egy teljesen természetes reakció ilyenkor, amit ismeretlen környezetben talán már mindannyian megtapasztaltunk. A megfigyelés szerint egyébként nagyobb a valószínűsége, hogy szorongó gyerekeknél gyakrabban és erőteljesebben jelentkezik ez az érzés.

+1 Bízd rá valakire, akihez fordulhat!

Ha előre megbeszéled az egyik táboroztatóval, hogy időnként kérdezzen rá, hogyan érzi magát a gyermeked, már ez hatalmas segítséget jelenthet számára, mert érzi az odafigyelést. Fontos, hogy érezze, van valaki, akiben megbízhat, és akihez bármivel fordulhat. 

A kulcs tehát az érzések elfogadásában rejlik, már ez önmagában erőteljesen felszabadítóan hat. Egy ilyen helyzet (amikor idegen helyen töltenek napokat) nem mindig könnyű a gyerekeknek, de a szülőknek sem, viszont nagy szerepet játszik az önállósodás kialakulásában.

Tudtad, hogy a gyerekek miért változnak időnként szinte pillanatok alatt dühös, tüzet okádó sárkánnyá? 

Az agynak az a területe, amely az impulzív viselkedésért és az indulatok kezeléséért is felelős, körülbelül 25 éves korban éri el a "felnőtt" fejlettségi szintet. Tehát türelemre is szükség van, mert emiatt sem várható el egy gyerektől, hogy "magától", felnőtt módjára tudja kezelni a dühét, ha egy társa meglöki, vagy éppen nem túl kedves szavakkal illeti őt. 

• megnevezzék és kifejezzék az érzéseiket egy támogató közegben és
• bátorítást kapnak, valamint ötleteket, jó példákat látnak a düh kezelésére, nagyon gyakran ők maguk rátalálnak a saját válaszaikra és megoldásaikra.

Fontos tudatosítani, hogy a másik fél viselkedésére sokszor kevés ráhatásunk van, és nem tudunk rajta változtatni, a sajátunkon viszont annál inkább. Nem szerencsés ilyenkor tudomást sem venni a szinte vulkánként feltörő haragról. Ahogyan az sem, ha hagyjuk, hogy teljesen elöntsön minket ez az érzés, mert ennek hatására sokszor olyan dolgokat teszünk vagy mondunk, amit nyugodt állapotban egyébként sohasem tennénk. A düh mederbe terelése tanulható, és ezt a gyerekek is el tudják sajátítani.

Egy erőteljes érzelmi reakcióról van szó, ezért könnyen lehet, hogy téged is kihoz a sodrodból, ha például a gyermeked, tanítványod stb. éppen feldúltan dühöng valami miatt. Azt vettem észre, a saját pozitív és negatív példám is ragadós a gyerekekre nézve. Az is példa számukra, hogy mi hogyan kezeljük a saját haragunkat: elfogadjuk, kitör belőlünk, megfogalmazzuk, vagy éppen próbáljuk elrejteni?

Ha úgy érzed, elérted a határaidat abban, hogyan segíts a gyermekednek vagy tanítványaidnak a harag kezelésében, az "Így tereld mederbe a dühöd!" kiadvány a segítségedre lesz.