A rövid ideig tartó stresszel bárki képes megbirkózni, de mi van akkor, ha azt látod a gyermekeden, hogy egyre többet szorong? Lehet, hogy azt veszed észre, hogy reggelente feszülten húzza az időt, és nem akar iskolába menni. Esetleg esténként alig tud elaludni, és ha elaludt, akkor is nyugtalanul forgolódik.

A szorongás alapesetben egy normális reakció arra, amikor veszélyt észlelünk. Felhívja a figyelmünket, és arra ösztönöz, hogy készüljünk fel: harcoljunk, meneküljünk vagy váljunk mozdulatlanná. A stresszhelyzetekben megnő az adrenalinszint, fokozódik a véráramlás, megfeszülnek az izmok. Az agy arra késztet, hogy mielőbb oldjuk meg a problémát. Ennek érdekében pedig ilyenkor megemelkedik a stresszhormonok szintje.

Ez az ősi válaszreakció ma is sok esetben megjelenik. Viszont ami az őskorban a túlélést jelentette, az a mai stresszhelyzetekben kevésbé válik hasznunkra. Ha nincs valós "fizikai" veszély, vagy legalábbis nem kell az erőnket összeszedve megküzdeni valakivel, a "készenléti" állapot nem sokat segít. Sőt, ha rendszeresen vagy tartósan megjelenik a szorongás, további lelki és testi tüneteket is okozhat. Megakadályozhat abban is, hogy azt tegyük, amit valóban szeretnénk. A stresszes helyzetek felhalmozódása pedig szintén hasonló következményekkel jár. Az elmúlt években ilyen hatással volt a gyerekek nagy részére a vírushelyzet, és annak következményei: megváltoztak a tanulási körülmények (az iskolai szorongás leküzdéséről ITT olvashatsz bővebben), felborult a napi rutin, az egészséggel kapcsolatos aggodalmak, a családban további konfliktusokat idézhettek elő a szülők munkavégzésének új körülményei, és még sorolhatnám.

Ráadásul a gyerekek kevésbé képesek szabályozni a stresszt, ugyanis az agy 25 éves korig változik és fejlődik. A prefrontális kéreg, amely az impulzív viselkedésért és az indulatok kezeléséért is felelős, körülbelül ebben az életkorban éri el a "felnőtt" fejlettségi szintet. Tehát türelemre is szükség van, mert emiatt sem várható el egy gyerektől, hogy felnőtt módjára tudja feldolgozni a napi élményeket és kezelni a stresszt. Ez még fokozottabban arra hívja fel a figyelmünket, hogy figyeljünk oda rájuk, és segítsünk nekik megbirkózni a szorongással, ha arra van szükség.

A stresszhelyzetek mindegyikét lehetetlen kiiktatni, de azt meg lehet tanítani, hogyan kezeljék a gyerekek a felmerülő nehéz érzéseket. Az egyik cél a megelőzés mellett a rugalmas és hatékony "alkalmazkodási" vagy megküzdési képesség, más néven reziliencia kialakítása. Ha az aggódás és a szorongás túlságosan gyakorivá válik, vagy további tüneteket okoz, érdemes pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét igénybe venni. Ha a szorongás csak néha jelenik meg, rövid ideig tart, vagy szeretnénk megelőzni, mi is segíthetünk néhány jól bevált módszer megtanításával.

• Naplóírás – Kérd meg gyermekedet vagy tanítványodat, hogy akár napközben, amikor eszébe jut, vagy a nap végén írja le, milyen stresszes események történtek vele, mi váltotta ki, mit érzett, hogyan reagált, mit tett, sikerült-e megnyugodnia, és ha igen, mitől. A naplóból kirajzolódhatnak kulcsfontosságú mintázatok, amelyekből világossá válnak a fő stresszhelyzetek. Ez segít arra is rátalálni, mi a legjobb megküzdési stratégia számára.
• Napi "jóllét" – A megelőzésben, de a szorongás kezelésében is sokat segít a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, az elegendő alvás megléte, valamint a rendszeres mozgás és a friss levegőn töltött idő.
• Napirend – A napi rutin megléte sokat segít a biztonságérzet kialakításában. Ha sok minden változik egyszerre, fokozottan szükségük van a gyerekeknek kiszámítható, biztos pontokra. Alakítsátok ki a reggeli készülődés pontos menetét, vagy jelöljetek ki bizonyos napokat, amikor mindig együtt vacsorázik a család.
• Tudatos jelenlét – A jelen pillanatra koncentrálás (mi történik éppen körülötte, mit érez a testében stb.) segít, hogy elkerülje a negatív gondolatokkal teli spirált, aminek a vége sokszor a múlton való rágódás vagy a jövőn való aggódás.

Természetesen minden gyerek életében előfordul, hogy kisebb-nagyobb mértékben megjelenik az aggódás és a szorongás. Gyakran nem is tudják pontosan kifejezni, mi van bennük, mit éreznek. Ezért nagyon lényeges, hogy nem helyettük megoldva a problémát, de amikor szükséges, segítsünk nekik akár a megfogalmazásban, akár a stratégia kialakításában. Már ezzel sokszor megragadhatjuk a probléma gyökerét, és elejét vehetjük annak, hogy a szorongás tovább fokozódjon.