Az iskolából értesültem a legújabb, gyerekjátéknak közel sem nevezhető új divatról: a Huggy Wuggy-ról. Már éppen kezdtem itthon megbarátkozni a dühös arcú Lego Ninjago figurákkal, mert mégiscsak harcművészetről van szó. Darth Vaderrel szerintem soha nem is fogok, de elfogadtam, mert érdekes és közkedvelt történet van mögötte. Viszont a Huggy Wuggy jelenség mögött olyan szálak húzódnak, ami a gyerekekre semmilyen szempontból nincs jó hatással.
A játékot és a figurát eredetileg nem gyerekeknek hozták lére, de sajnos a YouTube-on is könnyedén rátalálhatnak akár a legkisebbek is.Ha pedig rá is kattintanak, egy hozzá kapcsolódó dalra bukkannak, amelynek a szövegében ilyen mondatok szerepelnek:
„Az én nevem Huggy WuggyÉles fogaim véresen hagynakSoha ne nevezz csúnyánakÖlelj, amíg meg nem halsz."(...)"Tudom, hol bujkálsz.Nem tudod, hogy mögötted vagyok?Közelebb, mint gondolod."
A klasszikus tündérmesék is telis-tele vannak félelmetes szereplőkkel, mint például a boszorkány, a sárkány vagy a gonosz mostoha. A különbség az, hogy a gyerekek mesehallgatás közben általában éppen annyira félelmetesnek képzelnek el egy szereplőt, ami még biztonságosan belefér a saját érzelemvilágukba. Ezek a gonosz és ijesztő figurák megtestesítik a gyerekekben lévő szorongást, amit gyakran meg sem tudnak fogalmazni, így sokszor a mesék segítségével tudnak ezek az érzelmek alakot ölteni. Ezáltal "megszelídíteni" is könnyebb. Ráadásul a mesékben ott van a feloldás: győz a jó.
Érdemes beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy találkoztak-e már a Huggy Wuggy jelenséggel, milyen érzések vannak bennük, és fontos nyomatékosítani, hogy egy ártalmatlan plüssfiguráról van szó, aki nem tudja bántani őket.
